Livia Firth: Tegyük prioritássá a nők helyzetét a globális divat ellátási láncában!
A divat szempontjából a 2022-es év keserűen zárult: az ultra fast fashion divatmárka, a SHEIN lett a világ legnépszerűbb piactere, miközben a termékeiben – a Greenpeace jelentése szerint – olyan veszélyes vegyszerek találhatóak, amelyek sértik az EU-s jogszabályokat. Emellett számos greenwashing kampányt azonosíthattunk a különböző divatmárkáknál, és a fenntartható divatról szóló diskurzus egyre szerteágazóbb lett a nagy mennyiségű adathalmaz miatt, amelynek egy része nem fedi a valóságot vagy félrevezető. De van köze mindennek a feminizmushoz? NAGYON IS VAN! Livia Firth a Vogue Arabia oldalán megjelent cikke nyomán ízlelgettük a témát.
A nők a ruhák és kiegészítők legnagyobb fogyasztói, és az ezeket gyártó munkaerő nagy része is nő (a ruhaipari munkások 80%-a nő). Az északi féltekén folyamatosan tüntetnek a nők jogaiért és egyenlőségéért, miközben örömmel viselnek olyan ruhákat, amelyeket a Föld déli részén már-már rabszolgasorba taszított és bántalmazott nők varrtak. Ennek így nem sok értelme van, ugye?
A „környezetbarát” divatmozgalom kezdete óta rengeteg női tervező mozog a divat élvonalában – Katharine Hamnett-től a nemrég elhunyt Vivienne Westwoodon át Stella McCartney-ig. Mégsem vontuk be soha a gyapotszedőket, a ruhaipari munkásokat és az ellátási láncban dolgozó nők millióit a párbeszéldbe. Miért? Mi lenne, ha másképp működnénk, figyelembe véve és tiszteletben tartva őket, és harcolva értük, mind a márkák, mind a fogyasztók szintjén?
Mi lenne, ha a márkák gondoskodnának arról, hogy a dolgozóik megkapják a tisztességes megélhetést biztosító bért, miközben tiszteletben tartanák emberi jogaikat? Lehet, hogy ez mindent megváltoztatna? Valószínű. (Ha te is így gondolod, írd alá a Good Clothes Fair Pay petícióját, vagy támogasd a kezdeményezést egy megosztással! Kattints ide a részletekért!)
Bethany Yellowtail indián divattervező gyönyörűen fogalmaz ezzel kapcsolatban: „Minden mindennel összefügg. Amit létrehozunk és ahogyan tovább adjuk azt, az a világra is kihat. Az iparágnak sürgősen a veszélyben lévő népcsoportok felemelésére, a közösség ápolására és a jövő generációit szem előtt tartó jövőkép kialakítására van szüksége. Valódi elmozdulás kell a méltányos együttműködés irányába. A B.Yellowtail márkámmal hozzájárulunk az indián művészek és vállalkozók kultúraváltásához. Generációkon keresztül csak azt láttuk, hogy a divatipar kizsákmányol minket és profitál belőlünk, anélkül, hogy ennek bármilyen következménye vagy haszna lett volna a népünk számára. Nagyon szép dolog látni, hogy egyre több bennszülött ember és közösség profitál a kreativitásunkból és ősi jogainkból.”
Üzenete hangos és világos, és a Good Clothes Fair Pay kampány mellett a Fashion Revolution Who Made My Clothes? mozgalmával is összecseng. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján az emberek kíváncsiak arra, hogy kik készítik a ruháikat; ezen információ közreadásával személyesebbé és természetesen átláthatóbbá válnhatnak az ellátási lánc gyakorlatai.
Azonban még mindig nem vesszük észre, vagy nem törődünk eléggé azzal, hogy nőként prioritássá tegyük a többi nő támogatását a divat globális hálózatában.
Aurora James, a Brother Vellies és a Fifteen Percent Pledge alapítója szerint „a divattervezőknek, az összes többi, termelésen alapuló iparág vezetőivel együtt, tudatosan kell foglalkozniuk azzal, hogy mit tesznek és az milyen hatással van ez a világra”. Úgy véli, az iparágnak egy befogadóbb térré kell fejlődnie, és lehetőséget kell adnia azoknak, akiket a történelem során elnyomtak. Elmondása szerint ők gondosan kiválasztott, tehetséges kézművesekkel dolgoznak együtt, akik vezető szerepet töltenek be a saját területükön. „A fenntarthatóság azt jelenti, hogy olyan termékeket készítünk, amelyek tartósak, miközben tisztelettel bánunk egymással.” – tette hozzá.
Ugyanez igaz Angel Chang amerikai tervezőre is. „Egy lokális nonprofit szervezettel, a Tang’an Dong Etnikai Ökomúzeummal működünk együtt abban a kínai faluban, ahol a kollekcióink készülnek. Ők építettek egy műhelyt, egy festőüzemet és egy könyvtárat a közösség számára, mi pedig a kézművesekkel együtt dolgozunk. A világjárvány idején, amikor nem tudtam odautazni, a kézművesek elkezdték egymást képezni, így most már a műhelyünk teljes egészében kézműves irányítású! Az emberek gondoskodnak egymásról, és a termelés időzítését a saját gazdálkodási ütemtervük és az időjárás alapján koordinálják. A kapcsolatunk igazi együttműködéssé vált.” Chang számára fontos volt, hogy együtt éljen a helyi közösségekkel, hogy lássa, hogyan dolgoznak és mi foglalkoztatja őket…
Egy igazságosabb divatiparhoz alulról felfelé építkező megközelítésre van szükség, ahol a gyári munkásokat először megkérdezik, hogy mire van szükségük, majd erre az alapra építik fel a gyárat és a termelést.
Mkor, minek hataására fogunk végre felállni és tiltakozni? Mikor jön el az a pillanat, amikor már nem a ruháinkra leszünk büszkék, hanem az azokat készítő nők történeteire? Remélhetőleg nem kell még egy év, hogy rájöjjünk arra, hogy mi az igazi érték, mi az igazán értékes.
A 2023-as Fashion Revolution Weeken olyan programokkal készülünk, amelyek révén a hagyomány- és értékmegőrzésre hívjuk fel a figyelmet a divattal és a textiliparral összefüggésben, miközben a tradicionális és kortárs határmezsgyéjén mozogva felfedjük, hogyan lehet újragondolni az egyes ikonográfiákat, alapanyagokat, technikákat, bevonva a párbeszédbe a kézműves alkotókat és fiatal tervezőket egyaránt. Nagy hangsúlyt fektetünk továbbá a szakmai diskurzusra is, érdemes lesz velünk tartani, további információkért kövessetek minket social media felületeinken!
Kiemelt kép: Fashion Revolution/Samiull Alam
