Fókuszban a fenntartható és élvezhető ruhatár – Interjú Gózon Eszter „less waste stylist”-tal

Gózon Eszter olyan gardróbot segít létrehozni, amelyekben kevesebb a felesleg, a kidobni és elajándékozni való ruhák száma, és ahová, ha bekerül egy új ruhadarab, az egészen biztosan olyan lesz, amelyet örömmel és gyakran hordunk. Eszter „less waste stylist”, fenntartható szemléletű szín-és stílustanácsadó, valamint a Zero Waste Hungary alapítója, aki többek között a tudatosságról és a hulladékmentes életmód sajátosságairól mesélt nekünk.

Fashion Revolution Hungary: Honnan ered a divatipar fenntarthatóságához fűződő viszonyod? 

Gózon Eszter: Nem mondanám, hogy egyetlen fordulópont lett volna, inkább sok kisebb, amik szép lassan állítottak át ebbe az irányba. A túlfogyasztás sosem volt rám jellemző, de csak az utóbbi években tudatosult bennem, hogy az is fontos, hogy kik, miből és milyen körülmények között gyártják a ruháimat.

Ahhoz viszont, hogy ne csak fenntartható, de élvezhető is legyen a ruhatáram, nálam szükség volt még egy lépésre. Amikor elkezdtem arra koncentrálni, hogy csak fenntartható forrásból származó ruháim legyenek, egy idő után ott álltam egy olyan ruhatárral, amivel így utólag visszanézve egyáltalán nem voltam boldog. Akkor még nem tudtam, hogy miért, de szinte egyik ruhámban sem éreztem magam igazán jól. Végül egy Marie Kondo-féle ruhaszelektálás segített arra rádöbbenni, hogy igazából alig van olyan ruhám, amit szeretek, és azok is legalább 5-10 éves darabok, tehát jóval a fenntartható beszerezéseim előttiek. Nem én voltam az egyedüli, más is hasonló cipőben járt, és többen a szín-és stílustanácsadást javasolták megoldásként.

Ez számomra azért volt különösen érdekes, mert gyerekkoromban kifejezetten érdekelt ez a téma, anyukám az összes akkoriban Magyarországon kapható szín- és stílustanácsadó könyvet megvette. Innen már csak egy lépés volt odáig, hogy közösen felkeressünk egy szakembert, én pedig annyira belelkesedjek ismét a téma iránt, hogy még háromnegyed évvel később is mániákusan figyeljem az embereket az utcán, munkahelyen, és megpróbáljam kitalálni, hogy vajon melyik színtípusba tartozhatnak. Ekkor jöttem rá, hogy itt az ideje kitanulni a szakmát.

Mivel ekkoriban már olyan 5-6 éve vittem a Zero Waste Hungaryt, eleve egy erős „zöld” szűrőn keresztül néztem a világra, így a divatra is, és egy dologban már akkor is biztos voltam: szeretném a szín- és stílustanácsadói tudásomat arra használni, hogy az emberek még inkább tudatossá váljanak egyrészt a saját gardróbjukkal, másrészt azzal kapcsolatban, hogy a ruháikkal, illetve azok beszerzésével milyen hatással vannak a világra.

FRH: Hogyan tudod az ügyfeleidet motiválni a tudatos vásárlásra?

G.E.: Mivel a különböző social media felületeimen nagy hangsúlyt fektetek a fenntartható divattal kapcsolatos tudás- és ismeretterjesztésre, így többnyire olyan emberek jönnek el hozzám, akik már eleve érzékenyek a témára. Ők tudatosan kérdeznek a tanácsadásokon, van olyan, hogy nemcsak a divattal, de a hulladékmentes életmóddal kapcsolatos témák is felmerülnek. Ilyenkor úgy érzem magam, mint hal a vízben, örömmel ugrálok ide-oda a fenntartható divat, az öltözködés és az egyéb zöld témák között.

Vannak azonban olyanok is, sokan, akiknek erre nincs feltétlenül igényük, náluk nem erőltetem a témát. Egyrészt a tanácsadás kezdetén nem tudhatom, hogy az adott ügyfél életében milyen szerepe van a fenntarthatóságnak, másrészt nem igazán hiszek az ilyesfajta direkt tukmálásban, ehelyett sokkal inkább a példamutatás és a média erejében.

Amihez viszont minden körülmények között tartom magam, az az, hogy igyekszem mindig figyelembe venni az adott ügyfél életkörülményeit, helyzetét, és annak megfelelően adni olyan tanácsokat, tippeket, amik nemcsak a környezet, de a saját életvitelük szempontjából is fenntarthatónak tudnak bizonyulni. A tanácsadások után sem engedem el a kezüket, bármikor fordulhatnak hozzám kérdésekkel, igyekszem az összes dilemmájukra a legfenntarthatóbb választ megtalálni.

FRH: Melyek a személyes kedvenceid a hazai, fenntartható márkák közül?

G.E.: Nyilván hosszan lehetne sorolni azokat az itthoni gyártókat, akik fenntartható szemléletben gyártanak kiváló termékeket, most első körben két olyan márka jut eszembe, akiket úton-útfélen szoktam ajánlgatni, leginkább azért, mert vásárlóként annyira meg vagyok elégedve velük, hogy csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róluk.

Az egyik ilyen a Palto, aminek az egyik szövetkabátját évek óta viselem és imádom, a másik pedig a Mr. Carter & Co., akik deadstock bőrökből készítenek szupermenő táskákat. Mindketten élethossziglani garanciát vállalnak a termékeikre, figyelnek a gyártás során a fenntarthatóságra, az ügyfelekkel való kommunikációjuk során pedig olyan érzésünk lehet, mintha mi lennénk a legfontosabb vásárlójuk. Ezt a fajta odafigyelést, személyes kapcsolatot egy óriás márkánál lehetetlen megtapasztalni, pedig ezáltal maga a vásárlás élménye is egy újabb, sokkal emberibb dimenzióba kerül.

FRH: A szakemberek szerint nem érthető el a fenntarthatóság tudatosság nélkül. Mit gondolsz erről?

G.E.: Mélyen egyetértek vele. Ahogy korábban is említettem, önmagában a fenntartható forrásból származó ruhadarabok megvétele nálam sem volt elegendő ahhoz, hogy a ruhatáram számomra is fenntartható legyen. Szükségem volt arra a tudásra is, hogy mi az, ami jól áll, miben érzem magam kényelmesen, milyen anyagok, szabások, színek azok, amiket egyáltalán el tudok és el szeretnék képzelni a gardóbomban. Továbbá, hogy mit szeretnék kifejezni a ruháimmal, mit mivel tudok kombinálni és milyen anyagi, életmódbeli lehetőségeim vannak.

Ekkor tanultam meg, hogy az igazi fenntarthatóságnak nemcsak „kifelé”, a környezet és a társadalom irányába, de „befelé”, a saját életünk felé is kell működnie. Ez pedig nemcsak egyéni szinten fontos, de abból a szempontból is, hogy elkerüljük azt az elitista felfogást, ami alapján csak az számít igazán „zöldnek”, aki egy bizonyos, meghatározott módon fogyaszt.

FRH: A Zero Waste Hungary blog elindítása során mi volt a fő motivációd?

G.E: Első körben egy Instagram fiókot hoztam létre, önmagam motiválására. Úgy gondoltam, hogy, ha nagyobb nyilvánosságot kap a dolog, akkor én is nehezebben térek le a hulladékmentesség felé vezető útról, azonban észrevettem, hogy a téma nagyon sokakat érdekel, ráadásul akkoriban még nem nagyon lehetett erről magyar nyelven olvasni (Bea Johnson Zero Waste Home című alapműve pár évre rá jelent meg magyarul). Létrehoztam egy felületet a blognak, illetve egy Facebook oldalt is, ahol igyekeztem összegyűjteni azokat a trükköket, amelyek másoknak is segíthetnek abban, hogy minél kevesebb hulladékot termeljenek.

Viszonylag gyorsan elvált egymástól a privát hulladékcsökkentő oldalam és a Zero Waste Hungary, ez tudatos döntés volt a részemről, szerettem volna egy olyan általános információs oldalt létrehozni, ami független a személyemtől, és amelyhez akár szervezetként is lehet kapcsolódni.

 FRH: Mit tanácsolnál azoknak, akik csak most ismerkednek a zero waste életmóddal, hogyan kezdjenek bele?

G.E.: Először is azt ajánlanám, hogy állítsák át egy kicsit az internetes információs buborékjukat. Kezdjenek el olyan oldalakat, bloggereket, „greenfluencereket” követni, akik hiteles információkat nyújthatnak a hulladékcsökkentéssel kapcsolatban (a Zero Waste Hungary kívül például a humusz.hu, hulladekmentes.hu, hulladeknelkul.hu, talpalatnyitortenetek.hu, shamobags.hu), vagy lépjenek be olyan, akár a lakóhelyükhöz közeli online vagy offline csoportokba, amik ezzel foglalkoznak. A lényeg, hogy a mindennapjaikban folyamatos megerősítést, és motivációt kapjanak.

Azoknak, akik konkrét tippekre is kíváncsiak, összeszedtem a Zero Waste Hungary blogján pár olyan egyszer használatos, mindennapi tárgyat, amelyeknek létezik többször használatos, kevesebb hulladékkal járó alternatívája is: vizes palackok helyett kulacs, nejlonzacskó helyett vászontáska, műanyag tusfürdő helyett csomagolásmentes szappan.  Ezeket lecserélve sokszor olyan látványos változás lehet az egyéni hulladéktermelésben, ami hosszú időre fenntarthatja a motivációt a további lépések megtételéhez.

FRH: Véleményed szerint mi hozhat változást a divatiparban?

G.E.: Ahogy a hulladékmentesség sem csupán az egyén felelőssége (nehéz úgy hulladékmentesnek lenni, ha az ember közelében nincs olyan bolt, ahol csomagolás nélkül tudna vásárolni), úgy a divatra is érvényes, hogy az igazi változás létrejöttéhez több irányból kell közelíteni. Fontos az egyes emberek tudatosodása, változtatásra való hajlama, de ugyanennyire fontos az is, hogy ezek az emberek összefogjanak és együtt próbáljanak nyomást gyakorolni mind a törvényhozókra, mind a gyártókra.

Nem nagyon létezik olyan politikus/cég, amelyik társadalmi támogatottság nélkül hozna meg elsőre kellemetlenebbnek tűnő döntéseket, de az egyes emberek jóra törekvése sem tud önmagában, törvényi támogatottság nélkül odáig jutni, hogy kivétel nélkül mindenki más is kövesse a jó példát (erre talán a legjobb példa az egyszer használatos műanyagok betiltása, csak akkor történt meg az áttörés, amikor ez törvényi szinten is szabályozva lett). Épp ezért gondolom nagyon fontosnak az ilyen mozgalmak létrejöttét és támogatását, mint a #PayUp vagy a Fashion Revolution, és tartanám azt is fontosnak, hogy lehetőség szerint még több hasonló szervezet, mozgalom jöjjön létre. Fontos lenne, hogy elkezdjenek egyrészt a hazai politikusokra, másrészt a Magyarországon gyártó cégekre is nyomást gyakorolni.

Szerző: Pölz Klaudia, fotók: Horváth Katalin Fanni

https://www.gozoneszter.com | www.instagram.com/thelesswastestylist