A ruhák javítása/foltozása a következő lépés a fenntartható divatban

A ruhák javítása által spórolhatunk, miközben kreatív tevékenységet folytatunk, sőt, radikális lépést teszünk a tömeggyártás és a nem minőségi ruhakereskedelem korszakában a valóban fenntartható divat felé. Az alábbiakban a Nylon cikke nyomán hívjuk fel a figyelmet a ruhajavítás fontosságára, egyúttal felszólítjuk a fast fashion vállalatokat, hogy tegyenek ők is lépéseket ezzel kapcsolatban!

Lindsay Rose Medoff, a Suay Sew Shop ügyvezető igazgatója, ruhafelújító, a Los Angeles folyó egyik kanyarulatának mentén telepedett le. Elnézést kér, ha egy vérző szívű aktivistának tűnik; ez csak azért van, mert lelkesen elkötelezett aziránt, amit csinál. A Suay, mondja, több, mint egy címke vagy egy stílusos divatház. Ez nemcsak „egy közösségi újrafelhasználási kultúrát teremt”, hanem igyekszik szabványossá tenni a ruhák javítását. Miközben a fenntarthatóság a „tudatos fogyasztás” szlogent hangoztatva adja el termékeit, „számos módon elitista” eszközökkel, a ruhajavítás ősrégi művészete nem követel többet, mint a tű, cérna és akarat, véli Medoff. Amit ők csinálnak, az a ruhák élettartamának meghosszabbítására és a felesleges textilek hulladéklerakókon kívül tartására alkalmas módszer, egyúttal pedig a fenntarthatság elérhetővé tétele.

Az olyan eljárások, mint a stoppolás és a foltozás, valaha a háztartásbeliek vérében volt, mára azonban az eldobható divat áldozatává vált, hiszen olcsóbb cserélni, mint megjavítani. A vásárlók 60%-kal több ruhát vásárolnak és fele annyi ideig használják a megvett divatcikkeket, mint 15 évvel ezelőtt. Ennek eredményeképpen a textilhulladék problémája elburjánzott: csak 2018-ban az USA-ban mintegy 17 millió tonna ruhát, cipőt és háztartási textilhulladékot dobtak ki az amerikai Környezetvédelmi Hivatal szerint. Ez a mennyiségű hulladék több, mint 775 000 db Szabadság-szobrot tenne ki.

Medoff és csapata hetente több ezer font súlyú kiselejtezett textilt gyűjt össze újrafelhasználásra vagy újrahasznosításra. A ruhajavítás iránt jelentősen megnőtt az érdeklődés Amerikában, kiváltképpen pandémia alatt. Múlt év vége felé Medoff elhatározta, hogy a szombatok a Suaynál „Mentsd meg szombat”-ok lesznek. 10:30 és 15:30 között maszkos vásárlók formálnak sort törődést igénylő ruháikkal: lyukas pulóver, ruha elromlott cipzárral, farmernadrág szellősre kopott ágyékkal…

A Suay árai 10 és 40 dollár között vannak, a javításhoz szükséges idő szerint beárazva, illetve belefoglalva azt a pénzügyi alapot, mely támogatja a Los Angeles-i ruhaipari munkásokat, akik gyakran vannak túlterhelve és alulfizetve. Medoff 8 fős csapata többszáz ruhajavítást végez el minden héten és ez olykor megkétszereződik.

„Azt gondolom, hogy előbb-utóbb az emberek rájönnek majd, hogy nincs szükségük egy nagyvállalatra, aki a hősük lehet a fentarthatóságban; nem szükséges vásárolniuk egy újrahasznosított műanyagpalackokból készült dzsekit, hogy részt vehessenek a fenntarthatóság előre mozdításában. Saját maguk hősei lehetnek azzal, hogy megjavítják a saját cuccaikat.” – nyilatkozta.

A ruhajavtás/foltozás olyan régi, mint a ruha maga, mondja Kate Sekules divattörténész, ruhajavítást oktató tanár és a Mend! A Refashioning Manual and Manifesto könyv szerzője (nem került kiadásra magyar nyelven – a szerk). A legelső emberek állati bőrökből készült ruházatot viseltek; az ókori Egyiptomban 3-4-szer javították meg a textileket, mielőtt azt valaki sírjába tették balzsamozó rongyként; a EDO korszakban a japánok használták a „little stabs” hímzést, hogy megerősítsék a házilag szőtt textíliákat. (Sashiko a hímzés neve, nagyon látványos, viszonylag gyorsan, kevés varrástudással is elkészíthető, lsd. „little stabs” – a szerk.) A dolgozó emberek évszázadokon át rengeteg mindent kitaláltak, ami meghosszabbította a ruháik életét, hiszen a textilek „rendkívül értékesek voltak és érdemes volt azokat megőrizni” – egészíti ki Sekules.

Sekules szerint a fast fashion termékeket is megéri megjavítani, ha szükséges! „Még ha az a darab a fast fashion vagy big fashion rendszerekben készült, emberek gyártották és erre emlékeznünk kell!” – figyelmeztet Sekules. „Nem tiszteljük azokat az embereket, akiket a fast fashion rabszolgává tett – ‘rabszolgává tenni’ egy erős, de nem mindig pontatlan kifejezés.”

Sekules egyben a „látható javítás”-nak ismert technika indítványozója. Ahelyett, hogy a javításokat elfednénk, amennyire csak lehetséges, a látható javítás a rehabilitáció helyére irányítja a figyelmet – afféle fashion statementként vagy politikai akcióként. „Ez egy seb és jelvény egyszerre; megmutatod a világnak azon szándékod, hogy megőrizd, fejleszd és egyedivé tedd a dolgaidat, egyszerre.” – magyarázza. A #MendMarch hashteget találta ki az Instagramon e célból, amivel egyre növekvő közösséget formált. Az emberek valóban mögötte állnak a kezdeményezésnek, hiszen nemcsak praktikus, de végtelenül kreatív és bárki tudja művelni a saját, egyedi módján. „Nincsenek szabályok. Nincsen jó módszer. És nincsen rossz módszer sem.” – állítja Sekules. (@invisblemend az Instagramon – ha követni szeretnéd a mozgalmat.)

Történelmi tények bizonyítják, hogy a javítás a szűkösség és a hiány idején általában lendületet kap. A ruhák javítása egy meditatív élmény lehet, ami „elzárja az elmét” a stressztől, az idegeskedéstől és az unalomtól. És amikor benne vagyunk a ruhajavításban, észrevesszük, hogy „ma ruházkodásunkkal való kapcsolatunkra is ráfér a javítás.”

Orsola de Castro szerint, aki a Fashion Revolution globális kreatív igazgatója és a Loved Clothes Last: How the Joy of Rewearing and Repairing Your Clothes Can be a Radical Act könyv szerzője, az egymással való kapcsolatunknak is szüksége van foltozásra. „Nem bánunk egymással egyenlően,” mondja.

„Ha meg kellene győznünk a Z generációt a javítás hozzáadott értékéről, természetesen le kell lassítanunk a rendszert; azt kell mondanunk, hogy jobbat akarunk, nem többet,” vallja.

De Castro úgy hiszi, hogy a H&M-nek és Zarának is nagyobb felelőséget kellene vállalnia ruháik élettartamáért, a boltokban megfizethető áron elérhető javítás lehetőségét felkínálva. „Ez kellene legyen a modern visszavételi rendszer,” mondja.  Már nem lenne szabad azt hangoztatni, hogy ’hozz be egy régi valamit és mi újra fogjuk hasznosítani akárhogyan, akármikor, de sose tudod meg, hogyan.’ Inkább így kellene a felhívásnak hangzania: ’hozz nekem valami szakadt, hibás holmit, és én meg fogom javítani.’”

Míg a körforgásos divat, amelynek nagy része a fiber-to-fiber újrahasznosítás innovációira összpontosít, nehezen értelmezhető az egyén számára, de Castro szerint a ruhák hosszabb forgalomban maradásának elősegítésért „mindannyian tehetünk”. A Waste & Resources Action Program szerint, ha csak három hónappal meghosszabbíthatjuk a ruhák élettartamát, az már 5–10%-os csökkenést eredményezhet a szén-, hulladék- és vízlábnyomokban.

„Vissza kell állítanunk a javítást kultúránk részévé” – zárja a gondolatmenetet Orsola De Castro.

Fordította: Sütő Annamária, forrás: Nylon.com, képek forrása: Nylon.com, Unsplash, Seamwork.com